Sziasztok! Kissé megint csak megkésve, de elkészült a 20. rész is. Jó olvasást kívánok hozzá :)

Harry:

Este tízre értünk haza. Messze volt már reggel kilenc, nagyon fáradt voltam, pedig nem csináltunk egész nap semmit, csak mentünk össze-vissza. Minden vágyam volt, hogy vízszintesben legyek már végre. Míg én elmentem lezuhanyozni, Pansy megágyazott nekünk. Egy fokkal jobban éreztem magam a fürdés után. Pansy eléggé lehangoltan igazgatta a takaróinkat, amikor beléptem a hálószobánkba.

- Hé, minden rendben? - kérdeztem tőle aggódva, bár nem tudtam, hogy miért. Nagyon is tisztában voltam vele, hogy ez a film csak pár órára zökkentette ki a szülei álnok mesterkedését a gondolataiból.

- Persze, minden a legnagyobb rendben – pofozta fel a párnákat. Pár tollpihe ki is röppent belőlük.

- Oké, akkor engem nem fogsz véletlenül sem megpofozni, ha befekszem a helyemre? - érdeklődtem némi félelemmel a hangomban.

- Dehogynem, abban az esetben, ha netán párna, takaró, vagy az anyám lennél – feleselt vissza.

- Mekkora szerencsém van, mert egyik sem vagyok – bújtam be a helyemre immáron pizsamában, és már a tisztálkodáson is túl voltam.

- Nemsokára én is csatlakozom – hajolt oda hozzám egy puszira. Láttam a szemeiben, hogy mennyire nehezére esik jókedvűnek látszódnia, pedig előttem igazán nem kellene színlelnie.

Míg vártam rá, összekészítettem holnapra a már lekönyvelt kimutatásokat, amiket holnap le kell adnom a fiúknak. Betettem a dossziét a táskámba, majd visszafeküdtem az ágyba. Még nem is mondtam Pansynak, hogy holnap be kell mennem. Reméltem, hogy nem lesz belőle baj, és itt hagyhatom pár órára. El tudtam képzelni, hogy most milyen rossz lehet neki. A szülei, akiknek támogatniuk kellene őt a döntéseiben, ellene szövetkeznek. Azóta sem sikerült feldolgoznom, hogy Malfoy mi a fenét képzelt magáról. Gondolta, hogy közel másfél év után megjelenik, és majd Pansy a nyakába ugrik? Ennyire ne higgye már magát jó pasinak. Különben is, Pansy szerint én ezerszer jobb vagyok az ágyban. És ezt Ginny sosem tudta volna kihozni belőlem, sem más lány. Ehhez Pansy intenzív és mégis gyengéd személyisége kellett.

- Jelentem, tiszta lettem – bújt be mellém mosolyogva. Ráfeküdt a mellkasomra, én pedig gyorsan átkaroltam, és magamhoz vontam.

- Finom illatod van – szagoltam bele a hajába. - Hogy vagy?

- Szerinted? Tudtam, hogy anyámék már mindent előre megterveztek az életemben, de hogy képesek visszahívni Malfoyt – nem jön a számra a keresztneve -, azt azért még én sem képzeltem volna róluk. Egyszerűen nem akarják belátni, hogy én más akarok lenni, mint ők. És ha meglátom még egyszer a tejfel szőke fejét, én lehet, hogy megütöm – morgolódott tovább. - Tudod, hogy mihez lenne kedvem?

- Mihez? - kérdeztem már előre tudva a választ.

- Kifesteni a gyerekszobákat. - Hát nem erre a válaszra gondoltam.

- Kifesteni? Már úgy érted, hogy festékkel és ecsettel?

- Igen, úgy. Lehet mással? Az emeleten lévő két szoba mintha nekik lenne kitalálva. De persze, csak akkor aludnának ott, ha már elég nagyok hozzá. Addig itt lennének velünk a kiságyban.

- És milyen színűre akarod festeni? Még azt sem tudjuk, hogy kisfiúk lesznek, vagy kislányok, esetleg kislány és kisfiú.

- Tudom, ezért gondoltam az egyiket halvány zöldnek, a másikat halvány sárgának. Aztán majd változtatunk rajtuk egy pálcaintéssel, ha mégsem tetszik nekik. De nem szeretném tudni a nemüket, maradjon meglepetés.

- Egyetértek, és a festés is jó programnak tűnik, de szigorúan csak velem. El ne kezd egyedül, de még Hermionéval sem.

- Már megint kezded a túlféltést? - nézett fel rám szemrehányón.

- Nem, csak egyszerűen veled akarok lenni – csókoltam meg. - Jövő hétvégére meg is vehetjük a festékeket.

- Ezt örömmel hallom, akkor neked is tetszik az ötlet – mosolygott fel rám. Válasz gyanánt csak lágyan megcsókoltam, és a kezdeti finomkodás hamar szenvedélyessé vált. De mindketten nagyon kimerültek voltunk, úgyhogy gyorsan le is lankadt a lelkesedésünk. Még néhány apró csók után összebújva elaludtunk.

Hétfő reggelre sikerült is jócskán elaludnom. Friss kávé illatára ébredtem, ami jólesett, de amint megláttam az órát, máris kiugrottam az ágyból. Szegény Pansyt majdnem elsodortam nagy igyekezetemben.

- Hát te meg hová rohansz ennyire? - kérdezte meglepődve. Tegnap el is felejtettem mondani neki a délelőtti programomat.

- Ne haragudj, hogy nem mondtam még tegnap, de be kell mennem az ikrekhez. Csak leadom a már elkészült munkáimat, és már jövök is. Nem időzöm ott sokáig – ígértem neki, miközben magamra rángattam a ruháimat. A kávét három kortyban lehúztam. - Köszönöm – adtam neki vissza a kiürült csészét mosolyogva.

- Azt hittem, hogy a mai napot együtt töltjük – sóhajtotta beletörődve.

- Együtt is fogjuk tölteni. Te csak pihenj, próbálj ne gondolni semmire, vagy süss egy finom süteményt. Én meg hozok ebédet, és utána elmehetnénk egy festékboltba, mit szólsz? - A felvillanó mosolya már el is árulta.

- Tetszik az észjárása, Mr. Potter.

- Én meg egyszerűen odáig vagyok a meggyes pitéjéért, Mrs. Potter – csókoltam szájon, mielőtt bevonultam volna a fürdőszobába egy gyors mosakodásra.

- Ezek szerint már le is adta a rendelését, Mr. Potter?! - kiáltott be hozzám nevetve.

- Tetszik a felfogóképessége, Mrs. Potter! - ugrattam, mire csak újabb nevetéssel reagált. Hiába, néha ő győz, néha meg én.

- De ugye tényleg sietsz? - lépett váratlanul a hátam mögé, majd mindkét karjával felsimított a mellkasomon. Egy pillanatra beleborzongtam ebbe az érintésbe.

- Egyik lábam itt, a másik ott – viccelődtem, de felé fordulva láttam rajta, hogy nem igazán tartotta annak. - Nyugi, ez csak amolyan mugli humor. Vigyázok hoppanálás közben, és nem fogok amputoportálni.

- Még egyszer nem akarom, hogy ezzel viccelődj. Elképzelni sem tudom, hogy milyen fájdalmas lehet ilyet átélni.

- Ron tudna mesélni. De a lényeg, hogy sietni fogok. Legszívesebben el sem mennék itthonról, de már megígértem nekik, és nem mondhatom le. Legkésőbb délre itthon leszek – pusziltam szájon, majd a vállamra kaptam a táskámat, és a nappaliban álló kandallóba szórtam a hopp-pórból. Beléptem a felcsapó zöld lángok közé, miután kimondtam az úti célom.

Pansy:

Szomorúan álltam a csöndes házban, a legkevésbé sem volt most kedvem egyedül lenni. Akkor csak újra a szüleim visszataszító viselkedésén járna az agyam, arra pedig egyáltalán nem akartam gondolni. Nem is beszélve Draco Malfoyról. Ő egy külön történet a számomra. Fel sem foghattam, hogy képzelheti, hogy Harry gyermekeivel a méhemben én majd elhagyom őt, pont őérte. Ennek teljesen elmentek otthonról. Nem tudom, mit gondolt a kapcsolatunkról annak idején. Azt hihette, hogy én majd mindig arra várok, egész életemben, hogy ő csak füttyentsen nekem, én meg azonnal ugrani fogok neki. Hát azok az idők lejártak, kedves Draco Malfoy, futott át az agyamon dühösen, majd rögtön utána Harry intelme férkőzött be a tudatomba: Maradj nyugodt, mert az árthat a babáinknak.

Igaza volt. Éreztem rajta, hogy mennyire megszeretett minket, és ebben a pillanatban azt kívántam, bár sosem érne véget ez az egész. Egyszerűen féltem, mert most, hogy Draco itt van a közelünkben, bármikor véget vethet a szerelmünknek. Mindent meg fog majd tenni, hogy ő győzzön, de csak a győzelemért, nem azért, mert szeret. Mindig is versengett Harryvel, és ő mindenben alulmaradt vele szemben. Tuti nem fogja hagyni, hogy még engem is elvegyen tőle.

Nem akartam tovább ezen gondolkodni, inkább bementem a fürdőszobába, alaposan kezet mostam, majd a spájzból és a hűtőből elővettem a szükséges hozzávalókat a pitéhez. Éppen csak nekiláttam volna, amikor csöngettek a kapun.

- Ki a manó lehet az ilyenkor? - morogtam csak úgy magam elé, és míg kiértem az ajtóhoz, sorra vettem gondolatban a lehetséges látogatókat. Meglepődtem, amikor Sallyt láttam meg odakint. Kissé botladozva mentem ki elé ajtót nyitni.

- Szia – köszönt rám kedves-bocsánatkérős hangsúllyal.

- Szia – nyögtem ki én is egy üdvözlésfélét. - Örülök, hogy látlak, de... - tovább nem tudtam mondani, mert képtelen voltam befejezni a mondatot. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék.

- Bemehetek? - kérdezte óvatosan, én pedig végre felocsúdtam.

- Persze, gyere csak...

- Ne haragudj, hogy csak így rád török, de már nagyon régen láttalak, és egy bocsánatkéréssel is tartozom – fordult felém a kapuban sajnálkozva. - Bunkó voltam veled, mikor a legnagyobb szükséged lett volna rám.

- Teljes mértékben megértelek, hiszen szerelmes voltál Harrybe, és én elvettem őt tőled, mielőtt még megismerkedhettetek volna – mondtam én is szánva-bánva.

- Durva helyzeteket szül az élet, de ne is beszéljünk róla – mosolyodott végre el, - Hoztam neked egy kis fagyit. A várandós kismamák odáig vannak érte, úgy hallottam – vigyorodott el, és bizonyítékul fel is mutatta a méretes dobozt.

- És milyen jól informált vagy, köszönöm. Jól fog jönni majd a pitéhez. Éppen most készültem sütni egyet. Gyere be!

A házba érve ő is kezet mosott, lecserélte a cipőjét kényelmes papucsra, majd bejött velem a konyhába.

- Megkínálhatlak egy kis kávéval? Nemrég főztem – kérdeztem, miközben fagyasztóba tettem a fagylaltokat.

- Igen, kérnék egy csészével – ült le az asztalhoz, és míg én letettem elé a kitöltött feketét, meg a cukrot és a tejszínt, addig ő látványosan körülnézett. - Nagyon szép ez a ház. Kedves és barátságos.

- Köszi. Harry szüleinek a háza volt egykor. Harry nagyon ki volt bukva, mikor megtudta, hogy ide kell költöznie egy mardekárossal, aki ráadásul még maga Pansy Parkinson.

- Gondolom, hogy nem lehetett könnyű egyikőtöknek sem – kortyolt bele az élénkítőbe, miután elkészítette magának.

- Hát nem, de megérte a sok kompromisszum, mert most hihetetlen boldogok vagyunk együtt. Már azt tervezzük, hogy milyenek legyenek a gyerekek szobái.

- Gyerekek? - szaladt fel a szemöldöke a haja tövéig.

- Ikreket várunk – feleltem vigyorogva. - És fogalmam sincs, hogy miért vigyorgok, mikor baromira be vagyok szarva, ha eszembe jut. - Sally egy darabig méregetett, majd kitört belőle a nevetés. Nem értettem, hogy mi olyat mondhattam, ami így megnevettette.

- Ne haragudj, csak olyan vicces volt, ahogy mondtad – erőltetett magára egy kis komolyságot. - És elhiszem, hogy félsz. Én is be lennék szarva a helyedben. - Egy pillanatra láttam rajta, hogy mennyire a helyembe akarna lépni, de már az is lehet, hogy csak én képzeltem bele ilyesmit. Gyorsan elhessegettem a gondolatát is, hiszen Sally most békülni jött át, mindenféle hátsó szándék nélkül.

- Akkor én el is kezdem a pite sütést, de te addig csak mesélj nekem, hogy vagy mostanában? - kérdeztem, míg kimértem a lisztet, és szépen beletörtem egyesével a nyolc tojást, de csak a sárgájukat, a fehérjét külön tálba szedtem.

- Nem történt velem semmi különös, veled viszont annál több, ahogy elnézem. Mióta tudsz te sütni?

- Mióta feleség és háziasszony lettem. Mindent mugliként csinálok, és Harry is segít, ha éppen nem az aktáit bújja. De nem panaszkodhatom, mert élvezem is, hogy képes vagyok rá. Egyáltalán nem hiányzik ilyen téren a varázslat.

- Hű, hát Pansy, le a kalappal előtted, minden gúny nélkül mondom. Sosem hittem volna rólad, hogy valaha is megfordulna a fejedben ilyesmi.

- Ne aggódj, én sem. De meg akartam mutatni Harrynek, hogy nem vagyok az a nyafka, idegesítő picsa, akinek gondolt. Úgyhogy igazából ez az ő érdeme. - Megint megvonaglottak Sally arcizmai, de nem tettem szóvá.

- Szerelmes vagy Harrybe? - kérdezte váratlanul. Már majdnem automatikusan rávágtam volna, hogy igen, amikor tudatosult bennem, hogy nem vághatom ilyen szemérmetlenül az arcába.

- Harry jó fej fickó, szóval nem lehet nem szeretni, ha egyszer igazán megismered.

- De vonzódsz is hozzá szexuálisan? - érdeklődött szemrebbenés nélkül. Egy kicsit felment bennem a pumpa, hogy én itt próbálok finomkodni, ő meg csak ilyen nyíltan rákérdezett egy ilyen intim dologra.

- Igen. Képzeld, fantasztikusan jókat szoktunk kefélni. És mielőtt megkérdeznéd, hogy jobb-e mint Draco, akkor a válaszom szintén igen. Nagy és vastag farka van, és tudja is használni. - Megdöbbent, hogy anélkül, hogy felemeltem volna a hangomat, ilyen durván lehordtam őt.

- Nem értem, hogy most mi volt ez a kirohanásod.

- Tényleg? Szerinted nem vágtam le a pillantásaidból és a mimikádból, hogy még mindig odáig vagy a férjemért? - Sally hátrahőkölt a döbbenettől. - Nem akartalak megbántani, igyekszem kedvesen fogalmazni, mert nem szeretném forgatni benned a tört, de te csak kihúzod belőlem. Miért jöttél ide, őszintén? Tényleg csak bocsánatot akartál kérni tőlem, vagy azt akartad látni, hogy milyen piszkosul rosszul érzem itt magam, csakhogy elégtételül szolgáljon neked, amiért elvettem tőled Harryt. Mellesleg megjegyzem, hogy azt sem tudta, hogy a világon vagy, míg én nem beszéltem rólad – tettem még hozzá ingerülten. Sally szemeiben könnyek csillogtak.

- Egy igazi szörnyeteg vagy, Pansy Parkinson. Nem is értem, hogy tudtam veled barátkozni – küszködött a torkában lévő gombóccal, de nem éreztem vele együtt. Nem is reagáltam a sértésekre. Hagytam, hogy dehoppanáljon a nappaliból.

Harry:

Pontban tizenegykor léptem ki az ikrek boltjából egy újabb adag számlázni valóval a táskámban, amikor megpillantottam a felém igyekvő Malfoyt. Először azt hittem, hogy csak rosszul látok, de hirtelenszőke haját senki máséval nem lehet összetéveszteni.

- Te meg mi a francokat keresel itt? - szűrtem a fogaim közt, amint megállt előttem.

- Neked is jó reggelt, Potter! - köszönt nyájasan. - És csakhogy tudd, az Abszol út nem csak a tiéd, bárki végigsétálhat rajta.

- Mit akarsz tőlem? - vicsorogtam vészjóslón. Úgy éreztem magam, mintha én lennék Logan az X-Menből.

- Csak csevegni, mint két egykori roxfortos tanuló – vigyorgott. Már messziről éreztem, hogy itt bűzlik valami, de belementem a játékba. Egy bölcs mugli mondás úgy tartja: Tartsd közel magadhoz a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet.

Folyt. köv.