Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszú ideig elhanyagoltam a frissítést, de vizsgáznom kellett, és nem volt időm írni. Örültem, hogy azért kitartóan látogattátok az oldalam. Remélem, megtaláljátok a folytatást! :) Ez a fejezet erősen erotikus tartalmú, úgyhogy ráteszem a 18-as karikát! Véleményekre most is kíváncsi vagyok :) Jó hétvégét kívánok Nektek! Amanda

Pansy:

Hermionéval készültünk Harry születésnapi meglepetésére. Már reggel tízre áthívtam, hogy legyen időnk előkészülni a bulira. Mivel sokan leszünk, most csak szendvicsekkel készültünk, meg rágcsálnivalókkal, és természetesen tortával. A fiúkat, Ront és Neville-t az italokkal délre vártuk.

- Pansy, minden rendben? Olyan szótlan vagy – zökkentett ki a gondolataimból barátnőm. Nem is vettem észre, hogy hallgatag lennék.

- Persze, semmi bajom – kaptam fel a fejem a tortareceptek böngészése közben. Nem is értettem, hogy minek nézegetem. Öt perc múlva úgyis megunom, és maradni fogok az egyszerű csokoládé tortánál. Azt nem lehet elrontani.

- Nekem nem úgy tűnik. Nagyon el vagy mélyedve valamin. Mi történt, mesélj – sóhajtotta megadóan. Ő éppen a piskóta alapjához szükséges hozzávalókat mérte ki.

- Nincs mit mesélnem. Tényleg minden rendben – bizonygattam, de rám meredő szemei nem hagytak nyugtot. - Na jó. Igazából nem olyan nagy dolog. Szóval, Harryvel lassan, de biztosan kezdünk eljutni arra a szintre, de valamelyikünk mindig visszalép. Attól tartok, igazat kell adnom Harrynek, és lehet, hogy én vagyok a bizonytalan. Nem tudom pontosan, hogy mitől félek, csak azt, hogy utána minden megváltozik, érted ezt? Mert, ha igen, akkor nekem is megmagyarázhatnád.

- Nem fog megváltozni semmi azután, hogy együtt voltatok. Csakis jobb lehet majd a kapcsolatotok – értette meg egyből a lényeget.

- Őszintén. Ti már voltatok együtt Ronnal? - kérdeztem kaján vigyorral az arcomon.

- Nem illik zavarba hozni a barátnődet – lökött vállon játékosan. - De természetesen voltunk.

- Akkor mondd ki, hogy szex – vigyorogtam rá még szélesebben. Rájöttem már az elmúlt két hónap alatt, hogy iszonyatosan szemérmes.

- Ne gonoszkodj, tőled sem hallottam ezt a szót olyan sűrűn.

- Én az előbb mondtam ki, most te jössz.

- ...ex – tátogta és suttogta egyszerre. - Boldog vagy?

- Fogjuk rá, de még nem volt az igazi. És legyen csokoládés a torta, meguntam a nézegetést.

Másfél óra alatt el is készültünk együttes erővel. Az időnk hátralévő részében pedig a lakást díszítettük fel. Még néhány lufit is felküldtünk a plafonra, hadd lebeghessenek szabadon. Ron és Neville, meg persze a többi meghívott szépen sorban megérkeztek. Ginnytől nagyon féltem, de sokan voltunk a házban, nem kellett vele beszélgetnem a köszönésen kívül. Hirtelen megtelt a kis házunk, lehettünk úgy tizenöten.

A megbeszéltekhez tartva magukat, pontban kettőkor csapott fel a zöld láng a nappalink kandallójából, majd egymás után kilépett belőle Fred, George és Harry.

- Meglepetés! - kiáltottuk egyszerre a srácokkal. Harry arcán volt ám meglepettség, de úgy éreztem, hogy ezt kicsit meg is játszotta. Valamit biztosan sejthetett.

- Te jó ég, de sokan eljöttetek! – Csak ennyit tudott kinyögni, mielőtt megrohamozták volna az ünnepeltet. Mindenki megölelte, meghúzkodták a fülét, majd át is adták az ajándékaikat. - Igazán nem kellett volna, már annak örülök, hogy ennyien összegyűltünk. És ezt biztosan nektek köszönhetem – nézett rám és Hermionénra felváltva. A közelében álló barátnőjének adott az arcára egy puszit, majd behozta a közöttünk lévő távolságot, és gyengéden megcsókolt. - Szeretlek – suttogta úgy, hogy csak én hallottam. - Egy pillanatra muszáj a távozás mezejére lépnem, de rögtön itt vagyok. Addig csak bulizzatok tovább.

A közös szobánk felé vette az irányt, és bár tudtam, hogy nagy modortalanság a részemről, hogy háziasszonyként lelépek, de muszáj volt utána mennem.

- Mione, tartanád helyettünk egy kicsit a frontot? Mindjárt jövünk – kértem barátnőmet, mire sejtelmesen csak bólintott egyet.

- A konyhában vannak a rágcsák és az italok, szolgáljátok ki magatokat – hallottam Hermione hangját, mielőtt beléptem volna Harry után a szobába.

Nem hallotta az ajtónyitódást, csak ahogy becsuktam magunkra az ajtót. Abban a pillanatban meg is fordult.

- Szia – préseltem ki magamból. Vártam, hogy ő is mondjon valamit, de csak szelíden rám mosolygott. - Nem akartam így rád törni, én igazából kíváncsi voltam, hogy minden rendben van-e. Úgy elrohantál.

- Gyere ide – mondta ki váratlanul. Meglepődtem, de szó nélkül odamentem hozzá. Megölelt, a derekamnál fogva tartott, majd az egyik keze megindult a karomon felfelé, és megállapodott a nyakamon. Szinte kényszerített vele, hogy nézzek fel rá. Először lágyan, majd szenvedélyesen csókolt. Mintha egy fordított dementor csókot kaptam volna tőle, ami nem elvette tőlem a lelkem, hanem éppen hogy megerősítette volna. - Alig várom, hogy kettesben legyünk, szörnyen vágyom rád – simított a fülem mögé egy kósza tincset. Beleborzongtam az érintésébe.

- Tényleg? Azt hittem, hogy én vagyok a kapcsolatunk mozgatórugója – próbáltam viccelődni.

- Az is vagy, de néha tarthatsz szünetet – csókolt meg ismét. Ezúttal csak finom puszikat nyomva a számra. Kíváncsi voltam, hogy minek köszönhettem ezt a hirtelen váltást, amikor megéreztem rajta a whisky szagot. Az állapotából ítélve nem ihatott sokat, szóval nem az alkohol hozta ezt ki belőle.

- Vissza kellene mennünk a többiekhez, mert még a végén rosszra gondolnak – ajánlottam halkan, de nagy sajnálatomra Harry meghallotta.

- Igaz, és nagyon köszönöm a bulit – mondta, majd elengedve felvette a batmanes pólóját.

Nem keltettünk feltűnést. Már nélkülünk is egész jó volt a hangulat, úgyhogy gyorsan csatlakoztunk is hozzájuk.

Harry:

Amikor George-dzsal és Freddel kiléptem a zöld lángok közül, eldöntöttem, hogy nem leszek rest bebizonyítani Pansynak, mennyire is hálás voltam neki mindenért, amit eddig kaptam tőle. Reméltem is, hogy a csókot követően majd utánam jön a szobába, és be is jött. Úgy hazaküldtem volna most mindenkit, de nem tehettem. Pansy ki tudja mennyit készült erre a napra Hermionéval együtt.

- Szia Harry – köszönt rám hirtelen valaki. Először nem is tudtam hova tenni a hangját. Aztán esett le, hogy Ginny állt mellettem. - Nem akartalak megijeszteni – húzta mosolyra a száját kacéran. Egyértelmű volt a szándéka, és ezt hamar le is vágtam abból, ahogy a hosszú, vörös haját igazgatta. El akart csábítani. Akkor szembesültem vele, hogy Pansy jogosan volt féltékeny azon a bizonyos vasárnapon. Annyira a barátomat láttam benne, hogy fel sem tűnt.

- Szia – köszöntem én is vissza. - Hogy érzed magad? Jó a buli, nem? - fordultam felé szenvtelenül egy pohár mézsörrel a kezemben. Meg is lepődtem, hogy most varázsló piák sorakoztak az asztalon. - Édes ez a Pansy, hogy ilyet szervezett nekem – tettem hozzá, mielőtt megszólalhatott volna.

- Igen, nagyon édes, bár azért ez csapatmunka volt. De mindegy is. Van kedved táncolni? - ragadta meg a lazán az oldalam mellett lógó kezemet. A nappaliba akart húzni, ahol most el voltak tolva a bútorok, hogy lehessen táncolni.

- Nincs, tudod, hogy nem vagyok az a táncolós típus – ráztam a fejem tiltakozva. - De Dean biztos szívesen ropná veled – mutattam az egyedül táncoló fiú felé, majd ezzel egy időben Pansy ugrott be mellé. Megfogta a kezét, a derekára tette, és finom csípőmozgással felvette egykori háztársam ritmusát. Azt hittem, megüt a guta. Nem is tudtam, hogy mi ütött belém. Letettem a poharam az asztal szélére, közben megfogtam Ginny kezét, és húzni kezdtem magam után a nappaliba.

- Mintha azt mondtad volna, hogy nem vagy valami nagy táncos – nevetett Ginny.

- Meggondoltam, és mégis kipróbálom magam. - Elém penderítettem, majd én is megfogtam Ginny derekát, ahogy Dean is fogdosta az én feleségem oldalát. Az elején még észre sem vettek, csak ahogy körbefordultak. De addigra már késő volt. Ügyesen kicsempésztem Pansyt Dean kezeiből, míg Ginnyt finoman felé irányítottam.

- Harry! - lepődött meg mosolyogva Pansy, amikor a karjaimban találta magát. - Ez aztán profi mutatvány volt – karolta át a nyakam, majd megcsókolt. Olyan jó érzés volt őt a karjaimban tartani. Mindenkit kizártam magunk körül. Hirtelen nem is értettem, hogy miért tiltakoztam eddig a testi kontaktusunk ellen. Frednek és George-nak igazuk volt, egyszerűen csak meg kell tenni, aztán élvezni a pillanatot. De nem most. Nehezen váltam el a feleségem édes ajkaitól. Ez a szó is, hogy „feleségem”... Az elején olyan elképzelhetetlen volt a számomra, hogy valaha is így fogok Pansy Parkinsonra gondolni, de mára már ez is természetes.

- Jól vagy? - csengett ki egy kis aggodalom a hangjából. - Nagyon elgondolkodtál.

- Jobban már nem is lehetnék – öleltem magamhoz. Míg lassan andalogtunk a zene ütemére, éreztem, hogy sokan megbámulnak minket. Főleg Ginny vádló pillantását éreztem a hátamban, de nem érdekelt.

Ez a buli nem tartott addig, mint a kis összejövetelünk. Öt után pár perccel megtörtént a tortázás, majd este hétre már mindenki hazament, de egyáltalán nem bántam. Alig vártam, hogy csak mi legyünk a házban. Azért igyekeztem tartani magam, és mindenkivel beszélgettem. Még az ajándékaimat is kibontogattam előttük, és mindnek nagyon örültem. De nem árultam volna el nekik, hogy Pansy meglepetésének örültem a legjobban. Végre, nem kell majd annyit körmölnöm, hála a tőle kapott purlicer pennának. Hogy miért nem jutott eszembe ez már hamarabb?

Este kilencre már mindketten az ágyban feküdtünk alváshoz készen, de nem szándékoztam még az álmok mezejére lépni. Reméltem, hogy Pansy sem.

- Tetszett a meglepetésbulid? - kérdezte közelebb araszolva hozzám. Mindketten az oldalunkon feküdtünk, feltámasztott könyékkel.

- Igen. Nagyon édes volt tőled és Miotól. Látom, jól kijöttök egymással.

- Én a feleséged vagyok, ő meg a legjobb barátod, mindkettőnknek fontos vagy, ezért jóban kell lennünk.

- Mondd ki újra – suttogtam egészen közel hajolva az ajkaihoz. Mintha csak a fejemben turkált volna, a tökéletes mondatot mondta:

- A feleséged vagyok, és fontos vagy a számomra – felelte alig hallhatóan, én mégis minden szavát tisztán értettem. Ennyi elég is volt hozzá, hogy lerohanjam őt szó szerint. Átkaroltam a hátát, belesimítottam a hajába, miközben vadul faltam az ajkait. Ő is szenvedélyesen viszonozta, ahogy gyengéd ujjaival végigcirógatott az arcomon. - Biztos akarod? - kérdezte lihegve, amint elváltunk egymástól. Nem válaszoltam neki azonnal. Újra megcsókoltam, de ezúttal a szexi, csipkés, fekete hálóingjének a pántját is lehúztam róla, majd a szabaddá vált kecses vállába haraptam. Nem erősen, éppen csak annyira, hogy kéjesen felszisszenjen, majd visszatértem a nyaka kényeztetéséhez. Hihetetlen izgatóan nyögdécselt.

- Remélem, ez kielégítő válasz a kérdésedre – simítottam végig a mellén, amit még eltakart a selymes ruhája, de már nem sokáig.

- Többet ne is beszélgessünk – húzott vissza a nyakához. Egy gyors mozdulattal megszabadítottam a ruhájától, csak a szintén csipkés fekete alsóneműje maradt rajta. Ő is levette rólam a pizsamám, némi segítséggel. Még csak a második hónapban járt, még ugyanolyan vékony volt, mint az iskolában. Izgatottan simítottam végig a meztelen, lapos hasán, majd ráhajoltam a mellére. A számba vettem a mellbimbóját, és körberajzoltam a nyelvemmel. Felnyögött, és ívbe feszült a háta. A másik csodaszép domborulatát a kezemmel markolásztam. Percekig szopogattam és csókoltam, és hallgattam izgatott nyögdécseléseit. Közben az én férfiasságom is keményedni kezdett, majd egyre kényelmetlenebbé vált, hogy eddig csak a lepedő ért hozzá. Mintha most is a fejembe látott volna, addig tornászta magát lefelé, míg a kezébe nem tudott venni. A hirtelen érintésére először megdermedtem, majd érezve, ahogy csak finoman, lassan ingerel, ellazultam, és élvezni kezdtem. Egy kicsit meg is feledkeztem a kényeztetéséről, de nem zavartatta magát. Lekúszott az ölemig, és a szájába vett. Minden vér kiszökött az arcomból. Sosem volt részem eddig ilyesmiben. Biztos érezte is rajtam. Egyik kezével a combomat simogatta, a másikkal a farkam tövét fogta át, míg a nyelvével körözött a makkom körül. Képtelen voltam visszafogni magam. Hangos nyögések törtek fel a torkomból. Egyre jobban belelendült, már majdnem teljesen a szájába vett, amikor megérintettem a fejét. Jelezni akartam neki, hogy álljon le, ha akar tőlem valami akciót. Megértette. Visszakúszott hozzám, és megcsókolt. Mindig is undorítónak találtam ezt, akár még két hónappal ezelőtt is, de most annyira vágytam rá. Élvezettel faltam a száját, belemarkoltam a hajába, kicsit durvábban hátrarántottam a hajánál fogva, majd a nyakát is végigcsókoltam, utána a melleit, a hasát, a belsőcombjait, végül elértem a bugyijához. Lehúztam róla. Széttárta előttem a lábait, egy pillanatra vágytól csillogó szemeibe néztem, majd a csiklóját kezdtem nyalogatni. Erről is azt képzeltem, hogy mennyire gusztustalan, de akkor még gyerek voltam. Nemsokára apa leszek, már felnőtt lettem, úgyhogy ez sem hozott zavarba. Főleg, mert annyira puha és illatos volt ott a bőre. Nagyon ápolt gyönyörűség volt az asszonykám. Benedvesítettem az egyik ujjam, és miközben továbbra is kényeztettem a nyelvemmel, lassan a hüvelyébe vezettem. Aprókat sóhajtott minden egyes mozdulatomnál. A másik kezemmel a mellét simogattam. Annyira szerettem volna, hogy hirtelen több karom nőjön. Legszívesebbe mindenhol hozzáértem volna, csak hogy még több sóhajt kicsaljak belőle. Akkor értettem meg Pansyt, én is az orgazmusig kényeztettem volna, mire megérintette a fejem. Értettem a jelből. Felmásztam hozzá, majd heves birkózásba kezdtünk, hogy ki legyen felül. Ő nyert. Belém ült. Teljes hosszában benne voltam. Váratlanul nedvesség, melegség vett körül, a szemeim fenn akadtak egy pillanatra. - Szólj, ha megszoktad – duruzsolta a fülembe egészen közelről. Végighasalt rajtam, a mellei a mellkasomhoz nyomódtak. Szóval ilyen érzés volt a meztelen testéhez simulni.

- Ne kímélj, drágám – feleltem rekedtesen, mire fölegyenesedett, majd lassan mozogni kezdett rajtam. Erősebb volt a szorítása, mint amikor kézzel dolgozott rajtam. Hozzá jött még a mellkasom simogatása. Olyan nagyon szűk volt. Nem akartam még elélvezni, de ahogy egyre gyorsabban mozgott rajtam, vészesen közeledtem a vége felé. Én akartam befejezni. Felhúztam a térdeimet, belemarkoltam Pansy formás hátsójába, majd keményen lökni kezdtem magam a hüvelyébe. Szerelmem pedig megadóan végigfeküdt a mellkasomon, és hagyta, hogy átvegyem az irányítást. Megcsókoltam, ahogy arcunk közel került egymáshoz. Fél kézzel a csípőjét tartottam, a másikkal a nyakát cirógattam. Már mindketten nagyon vágytunk a befejezésre, ahogy egymás szemébe nézve vágtáztunk a cél felé. A szobát a hangos nyögéseink és lihegéseink töltötték be. Éreztem, ahogy izzadságcseppek csorognak le rólam. Már nem éreztem magamban túl sok erőt, de még kitartottam, és ehhez Pansy elcsukló hangja nagyban hozzájárult.

- Szeretlek, Harry – mondta ki.

- Én is – nyögtem ki, és abban a pillanatban elértem a csúcspontot. Felnyögtem, de még nem hagytam abba a mozgást. Összeszorított fogakkal, de akkor is feljuttatom Pansyt is. Néhány lökéssel később ő is elélvezett. Egymás arcába lihegve simogattam az arcát, pusziltam a száját. Életemben nem éreztem még magamban ennyi erőt, pedig így, ebben a pózban el tudtam volna aludni a fáradságtól.

Folyt. köv.