Harry:

Még sosem éreztem ekkora haragot, mint most. A gondolat, hogy együtt kell élnem azzal a lánnyal, akit a hátam közepére sem kívánok, aki mindig keresztbe tett nekem és a barátaimnak… egyszerűen a rosszullét fogott el tőle. Legszívesebben törni-zúzni lett volna kedvem, akár puszta kézzel is megtudnám most fojtani Voldemortot, ha újra visszatérne. Úgy éreztem, valamivel muszáj lecsillapítanom magam, ezért a Griffendél-torony helyett egyenesen a Szükség Szobájába mentem.

A könyvtárszobában ültem éppen, amikor váratlanul megszólalt a hangosbemondóban Dumbledore. Szinte fülrepesztő hangon közölte, hogy vár engem és Pottert az irodájában. Nem értettem, hogy mit is akarhat tőlünk, hiszen már eltelt az utolsó balhénk óta egy hét, és azóta nem is kötöttem bele a szemüveges pancserbe. Kissé morogva csaptam össze a mágiatörténet könyvet, amiből az utolsó vizsgámra készültem fel, majd visszatettem azt a megfelelő polcra.

Szeretném elindítani a blogomat, amelyben a saját történeteimet teszem közzé. Első ilyen művem az "Egy újabb jóslat, na neee..." című Harry Potter/Pansy Parkinson párosítású, Merengő.hu-n megjelent írásom, amit ezentúl csak itt olvashattok el, ha érdekel Titeket! :) Szépen sorban felpakolom a már meglévő fejezeteket, és igyekszem hetente frissíteni. Remélem, sokan kíváncsiak lesztek rá, és hagytok is nyomot magatok után, amit majd igyekszem is megválaszolni :) Üdv.: Amanda Swan